26 fok meleg-hosszú ingerszegény egyenesek és pusztító homokos dűlőút, egyben hatalmas élmény!

Mi az?

Ne törd a fejed, költői kérdés volt.

Nagyvárad-Debrecen 86 Km avagy csodás “házi ultrafutó verseny” végre Debrecenben!

ORGANICA FX Debrecen október 20.

Hosszú lesz a beszámoló, de a verseny megérdemli!

Most először, végre nem kellett a világ végéig utazni, hogy kifuthassam a lelkemet.

A keleti végeken történt valami. Már tavaly is, a két alkalom az már hagyomány és itt a harmadik időpont jövőre, csak most, csak neked, 2020 október 18, az ORGANICA FX védnökségével, a HRSE szervezésében!

Javaslom, már most vésd be a naptáradba, mert soha jobban szervezett és biztosított, egyben embert próbáló versenyen nem fogsz futni, mint jövőre, az ORGANICA FX-en, ha már az ideit kihagytad!

A debreceni HRSE szervezésében, amely egyben az egyesületem is, Balogh József elnök úr és főszervező irányításával, egy vagon lelkes önkéntessel és a fél Kelet-magyarország rendőrségi és TEK-es állomány biztosítása mellett zajlott az esemény.

Soha egy versenyen nem fordult elő olyan, hogy minden, hangsúlyozom minden kis mellékutcában állt vagy egy szép szál piros sapkás rendőrlegény, vagy leány, az abszolút biztonság mindenek felett elvet követve.
Ezt szolgálta a láthatósági mellény is, amely néhányunknál némi morgást, (nálam is, féltem, hogy kidörzsöl, meleg lesz) váltott ki ugyan, de mivel 7-9 éves gyerekméretet kaptam, pont passzolt, egy életre összebarátkoztunk! 

A verseny névadó szponzora az ORGANICA FX, organikus vitamin készítmények gyártója, melyre később személyes tapasztalatok okán kitérek.

A táv 85,5 km.
Változatos terepen, részben kerékpárúton részben dűlőutakon (Zabari Jani szerint terepultra, Bogár Jani meg pont úgy utálta mint a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba hosszú aszfaltcsíkját).

Mint később kiderült, nem az aszfalt és a meleg váltotta ki leginkább a sok derék futó változatos és szótárakban jellemzően nem rögzített szókincs gyűjteményének hangos nyilvánosságra hozatalát, sokkal inkább a közel 20 kilométernyi bokáig érő, puffogó homok!

Akkor lássuk az elejét!

Egyéni indulóként vettem részt a versenyen, az egyesületem és az Organica FX támogatásával.

Előző nap érkeztem Nagyváradra, kis városnézés, Szent László téren (engedtessék meg, nekem nem Piata Unirii) valami Uldusz Kuldusz király lovas szobor megtekintése (de miért nem Szent László???) után korai pihenő.
Jó szokás szerint megnéztem a rajt helyszínét, biztosan odataláljak holnap reggel. Bár a szállás látótávolságra volt, de férjem szerint házasságunk jellemzően akkor volt veszélyben, ha én térképet fogtam a kezembe és navigáltam, úgyhogy az eltévedés veszélye azon a kétszáz méteren is fennállt.

A rajtban népes csapat, segítők, eligazítás, egyéni és váltó csapatok első futói.
Rengeteg ismerős, Őri Nóri, Bogár János és Ildikó, Zabari Jánosék és sok-sok szoboszlói, debreceni barátunk, futóismerősünk.

Pontban magyar idő szerint 9-kor elindultunk.
A mezőny kilőtt én a tervezett tempóban haladtam, szinte a legvégén.

A felépített frissítési tervet követve jutottunk a határig, ahol szintén a remek előkészítésnek köszönhetően suhantunk át, mint forró kés a vajban.
Innen mód nyílt kerékpáros kíséretre, amelyet ezúttal a férjem látott el.

Egészen Berettyóújfaluig enyhén szeles, pusztulat hosszan belátható, szinte nyílegyenes, ingerszegény kerékpárúton haladtunk, a nap egyre jobban sütött.
A váltópontokon mindig sikítófrászt kap az ember, ha a lányok elfutnak mellette, mert hirtelen nem tudja, ő lassult le vagy az ellenfelek gyorsultak, de végig a nem túl népes:) női mezőny elején tudtam haladni pár perc előnnyel. A fiúk előttem.
Néha az ismerősök és a lelkes önkéntesek biztattak, külön jólesett Zabari János és Varga Ildi buzdítása.

A pokol Berettyóújfalu után kezdődött, a bűbájos Szentpéterszeg nevű település környékén.
Az hagyján, hogy 26 fok lett hirtelen, felső sehol az égen, de egy töredezett betoncsíkon haladtunk, azonban amikor az véget ért, Mikepércs-Sáránd térségében megjelent a bihari szahara!
Konkrétan bokáig süllyedtünk a puha homokban. Drága Bojtor Lacink, aki nagyszerű futó kérdezte a verseny végén: “milyen homok????”…mert ő ott nem járt a váltós csapat tagjaként. Nem sokkal előttünk törhették a kukoricát, a nagy gépek gyakorlatilag lisztté őrölték az egyébként jól járható dűlőutat.
Éreztem, hogy kemény menet lesz, de amikor már három biciklist láttam habzó szájjal és nyakkal, tajtékozva a kerékpárját földhöz verdesni a váltós csapatok kísérői közül, tudtam, nem lesz gyerekjáték.

Tibi néha lemaradt kicsit.
Mikor tudakoltam az okát, kedvesen annyit mondott:
Tekerni nem lehet. Egy helyben forog a kerék. 
Tolni nem lehet. 
Van még kérdésed? Éreztem, nem kell ezt tovább feszegetni, jobb a békesség. Kocogtam tovább, 
hátra néztem és láttam, hogy a három kosaras biciklivel a hátán próbál futni utánam. 
Benne a 4 liter víz, jég, váltóruha, cipő mert ugye MIVANHALESZAKADAZÉÉÉÉG!!!! plusz a bringa.
Úgy csörömpölt, mint a második ukrán hadtest a kurszki tankcsatában.

Nem volt boldog.

Őszintén? Én sem.

Ebben az időszakban úgy érzem, Balogh Józsi és Juhász Csaba urak felmenői (róla később) sok vizet fogyasztottak csuklás okán és nemcsak miattam!

Bogár Jánossal még a betoncsíkon találkoztam, kipanaszkodtuk magunkat egymásnak:), váltottunk pár szót, volt egy kis alibi séta, akkor mondta, pont olyan utálatos, mint Békéscsaba-Arad:), Szokolszky Istvánt Péterszegen láttam, ő is az asztalnál nézelődött talán, Nóri kicsit mögöttünk még.

A következő váltóponton szóltak, hogy vezetem a versenyt.

A homokból kikecmeregve sikerült erőre kapni és újra azt a tempót tartani, amit terveztünk az edzőmmel.
Ezúton is köszönöm Bartha Attilának a felkészítést a sokadik pontos meteo és frissítési tervet, valamint a versenystratégiát, ami újfent működött.

Sáránd után biciklis út, innen tudtam, végig fog menni a verseny és nem fogok jelentősen lassulni.

Egy hosszú egyenes után megláttam szűkebb pátriámat, Debrecent.
Ez az a város, ahol értik a szíp magyar szót. A ló lú, a pénz píz, a bolt bót.

Otthon voltam.

Reptér, Debrecen tábla, minden sarkon, kereszteződésben rendőrök, rohantak leállítani a forgalmat, ezúton is köszönöm a munkájukat, pont úgy, mint a sok-sok önkéntesét a frissítő asztaloknál! Olyan jó volt kicsit fontosnak érezni magam.

Még 6 kilométer, de ez már örömfutás volt, persze kivéve a vasúti felüljárót és az aluljáró lépcsőit.

A kálvinista róma katedrálisa, a Nagytemplom, az utca végén nyújtózkodott az ég felé.

Nagy élmény volt a szurkolók, járókelők biztatása mellett célbaérni, a nevemet hallva.

Életemben először abszolút győztese lettem egy ultrafutó versenynek.

A tervezetthez képest kicsit ugyan lassabban, talán a meleg és a homok miatt, de úgy érzem fegyelmezetten, a tervet egész jól követve tudtam befutni ezt a versenyt.

Nem volt minden ugyan “szakmailag” tökéletes, de nagyon boldog voltam, egy hatalmas zöld, ORGANICA FX szalaggal vártak a célban.

Nem sokkal utánam érkezett egy legenda, Bogár János, vele megtisztelő egy pályán futni is és Őri Nóri, aki élete első ilyen távú versenyén nagyszerű eredményt ért el.

Nagyon hálás vagyok az egyesületemnek a versenyzési lehetőségért, a szervezésért.

Szeretnék azonban egy olyan paraméterről is szót ejteni, ami a háttérben zajlott.

Sokan látják a futót, de nem látják mögötte a támogatást.

Egy nagyon nehéz év áll mögöttem.
Év elején elvesztettem édesanyámat, valószínűleg a lelki okok miatt a fizikális paramétereim, vérképem mind, mind a béka feneke alatt voltak. 

A Korinthoszon végig és utána egy makacs, fájdalmas, kikezelhetetlennek tűnő sérüléssel küzdöttem.

Nemcsak fizikálisan okozott ez gondot, hanem főként lelkileg.

Ez a nem százas lelki sík azonban kihatott a teljesítményre.

Ekkor találkoztam, a HRSE ajánlása alapján a verseny névadójával és főtámogatójával, Juhász Csabával, az ORGANICA FX tulajdonosával, aki termékfejlesztőként személyes dozírozással az Organica FX 100%-ban organikus termékeivel helyreállított bennem gyakorlatilag mindent.
Jelen állás szerint a háziorvosom nem érti mi történt a vérképemmel, de mondta, akkor hozzon már nekem abból az izéből egyet Csilla, mert működött magánál:)!

Ezen túl azonban maradt problémának a lelki sík, amit jó néhány órányi személyes coachinggal “orvosolt”. 
Több alkalommal találkoztunk és kezdett a puzzle összeállni.

Teljesen egyértelműnek látszik, hogy a lélek és a fizikum valahol összeér.

Ez a verseny nekem nagyon fontos volt.

Fontos volt, mert helyre kellett állítsam az önbizalmam a Korinthoszon sérülés miatt kicsit fiaskónak megélt eredmény okán. Nem a helyezés zavart akkor és ott és azóta sem, hanem az időeredmény, ami meg sem közelítette azt, amit terveztem és amire úgy érzem, képes lettem volna.

Fontos volt, mert bizonyítani akartam az egyesületemnek, a HRSE-nek. 
Tudni kell, hogy az egyesület sok nagyszerű futót tud sorai közt, akik most a siker érdekében feláldozták egyéni futóambícióikat és a közösséget szolgálták. 
Úgy éreztem, értük, helyettük is futok.

Fontos volt, mert bizonyítani akartam az edzőmnek, hogy fel tudok állni és képes vagyok jó teljesítményre, bár ő sosem volt velem elégedetlen!

Végül fontos volt, mert bizonyítani akartam Juhász Csabának és párjának Gabikának, a fizikai és lelki segítségért.

Ez nem egy világbajnokság volt, nem egy “A” szintidő, nem egy országos bajnokság, hanem egy nagyon színvonalas, jövőbe mutató és Debrecenben hagyományt teremtő futóverseny, ami nekem most nagyon sokat jelentett!

Ha lehet ilyet, anélkül, hogy nagyképűnek tűnne, hiszen csak egy átlagos amatőr futó nagymama vagyok, akkor a HRSE minden közreműködőjének és Juhász Csabának ajánlanám ezt az eredményt.

Kívánom, éld át te is ezt az örömöt és végül itt van még egy újabb ok, ami miatt már most írd be a naptáradba 2020 október 18-át. Indulhatsz 2-5-10 fős, 200 és 400 év alatti és feletti váltóban vagy akár egyéniben is.

A díjazás.

Tudom, tudom, a dicsőségért és élményért futunk, és Simonyi Balázs szerint a díjak múmiaátkok:), de nyilván te is ki tudnád tapétázni a lakást a rajtcsomagokból kapott 3 éves futómagazinok lapjaival, lejárt, soha be nem váltott kuponokkal.

Olyan ellátmányt kaptunk a rajtcsomagban, amihez foghatóval nem nagyon találkoztam még. Jövőre újra ugyanitt veletek, tárt karokkal vár a hajdúság, ahol ízes a szó, hatalmas a vendégszeretet és “magával ragadó” a homok.

#hrse
www.organicafx.com

IMG_6341
IMG_6316
IMG_6312
IMG_6309
IMG_6331
IMG_6344
IMG_6360
IMG_6347
IMG_6334
  • Grey Facebook Icon
Copyright © 2018 - Makainé Szabó Csilla  - All Rights Reserved.
Makai International Network