Cserépi trapp- hegyi félmaraton



Hétvége, két verseny, jöjjön az első!

Egy cserépi trapp más szemszögből

Molnár János kedves meghívásának tettem eleget múlt hét szombaton. Az edzéstervhez illeszkedett, félmaraton, volt benne elegendő szint és szerettem volna egy kicsit újra versenyezni.

A szokásos autóból cuccolás, top legyen vagy HRSE mez, a top mellett kellett dönteni, mert perzselt a nap, így a HRSE pajzs ment a szokásos helyre, bal karomra a matricáról.

Néhány kedves baráttal futótárssal üdvözöltük egymást, jó volt újra ebben a közegben lenni.

A rajtvonalnál ismerős érzés fogott el. Izgalom, várakozás, pulzusemelkedés. Sikerült kiválasztani az addig soha nem tesztelt koffeines gélt, ami az egekbe lökte a pulzusomat. 

Ugye így tanítják: Mindig tűző napon, 31 fokban, árnyék nélküli pályán teszteld, gyors versenyen az addig nem használt kiegészítőt, kifejezetten, ha koffeines!:).

Biztos így csinálják a profik is:)!

Visszaszámlálás, kezemen a V800-as óra, ujjaim az indító gombon, indulás, szokásos ereszd el a hajam, megindul a vágta. Első kilométer után ránézek az órára, döbbentem tapasztalom, mind a pulzus, mind a sebesség sokkal több, mint amit előírtak, de élvezem és van még 20 kilométer, hogy rendezzem.

Megpillantom az emelkedőt és rájövök, a rendezés még várat magára.

Bogár Jani elől mint a szél, pár fiú és néhányan lányok egy bolyban követjük.

Örömmel üdvözlöm a dombot, hiszen ezért jöttem. Közepénél már nem így gondolom, a tetejénél pedig: “nincs az az isten, hogy még egy ilyet befussak”.

Lesz, csak még nem tudom, bár sejtem.

A táj lenyűgöz, az eddigi ingerszegény alföldi asztallaphoz képest ez sokkal szebb.

Szoktatom magam az egyéni frissítéshez, asztalról pohárból, a megszokott vízhordóm, a hátam mögött fújtatott az első három kilométeren, aztán lemaradt.

Pörögnek a kilométerek, aszfaltról dűlőre váltunk, ahol szembesülök a következő dombbal, amit hasonlóan láttam mint Tibi és csak reménykedtem, nem kell megfutni.

Bő féltávon túl kialakult a mezőny, előttem egy hölgy, próbálok nem rohanni és tartani a cél tempót, pulzust. Minden nagyon jól megy, míg a bogácsi strand után meg nem látok egy murvás emelkedőt. Hortobágyi szemnek Himalája.

Sebváltón kettőt vissza, gondoltam menni fog. Rájövök, NEM, inkább sétára váltok, hatékonyabb lesz. Megizzaszt rendesen, még jó , hogy a tetején frissítőpont vár, onnan jutalmul csak gurulni kellett lefelé.

Már Cserépfalunál járunk, még egy kanyar, templomtorony, befutó.

Előkelő második hely, nagyszerű érzés.

Kedvesen várnak a célban egy gyönyörű befutó éremmel. A lelkem megnyugszik, hogy a számomra rövidebb távon is helyt tudok állni.

Bogár Jani szokásához híven eléfut Ildikónak, mindig van egy jó szava mindenkihez közben, sosem tud úgy elmenni mellettünk, ne dícsérjen, gratuláljon, kéz a kézben futnak be.

20 perc várakozás után megnyugszom, megérkezik Tibi is, boldog vagyok, értem végigfutotta. Ő most így akkor abban a pillanatban nem tűnt annak:).

Sorban érkeznek a futók, megtapsoljuk őket, gratulálunk nekik.

Összeverődik egy kis kompánia, Juhász Sanyi, Varga Imi, Bogár Jani és Ildikó, feldobják, menjünk igyunk egy sört.

A helyi erő kissé kapatosan meginvitál minket egy körre. Elmeséli élettörténetét és mekkora csodálója Bogár Janinak:).

Eredményhirdetés, családias hangulat, még egy finom ebéd is belefér. Egy döntés megszületik, jövőre veletek ugyanitt.

Köszönjük a meghívást, nagyon élveztük, gratulálunk a szervezésért Molnár Jánosnak és a közösségnek!


Edzőm: Bartha Attila

#hrse #polarkozosseg #polarszponzoralt #hungarospa

  • Grey Facebook Icon
Copyright © 2018 - Makainé Szabó Csilla  - All Rights Reserved.
Makai International Network