Téli rege



Főszereplő:

Szabó Csilla futóbolond:)


További közreműködők:

Szél úr (már nem úrfi, inkább amolyan férfias meglett forma)

Holle anyó hófelelős

Mr Mínusz, hőfok felelős

Saucony Guide White Noise


Idilli kép, reggel kinézel az ablakon és gyönyörű hófehér a táj. Felrémlik bennem a másoktól olvasott “hóbanfutokdeboldogvagyok” blogbejegyzés.

Minden olyan szépnek tűnt benne.

A tél puha neszei, a talp alatt roppanó, cukorfinom fehér pihe-puha plüss, a fák közt kószáló szellő, amely néha tréfás hópamacsokat szór az arra járók nyakába, akik vidáman, visongva fogadják azt. A felhők mögül felsejlő, erőlködő napocska.


Ránéztem a naptárra, 110 perc futás ma az előírt!

YESSSS!

Most aztán kiélvezhetem ezt a csodát.

A már felavatott cipő, végre most saját terepén repülhet a “fehér zajban”:).


Egy pillantás a hőmérőre, mínusz 5.

Nem vagyok ijedős, volt már verseny mínusz tíz fokban is, de ez már óvatosságra int.

Réteges öltözködés, már csak azért is, mert azok a játékos szellők kezdenek begorombulni és a hópihék mintha vízszintesen kezdenének esni.

Megvan a terv, merre és meddig megyek.


Elindulok.

Kiérve a zugból úgy tör rám a felismerés, olyan erővel dönt romba minden túlcukrozott álomképet az arcomba tűként vágódó karcos hópehely, mint ahogy az Anak Krakatau fele berobbant a tengerbe.

Ugyan egy percig nem gondoltam, hogy vissza kellene fordulni, de már biztosnak látszik, ez nem lesz leányálom.

Ránézek az órára, már eltelt 3 perc.

Hmmmm….


Az út csúszik.

Sauconyék persze nem erre találták ki ezt a bocskort, de már ez van.

Közben a szekrényben mély álmot alszik a Peregrin.

Haladok.

Csúcsdöntés nem lesz ebben a 110 percben, de a kért adatot tudom tartani.

A szokott útvonalon haladva sokkal jobban telik az idő.

Fordító.

Éreztem, hogy Szél úrfi eddig a hátamban ügyködött, de amikor megfordultam, a testsúlyomnak megfelelő erővel tol visszafelé a határba.

Rádőlök és beszólok neki, hogy mit azt nem írhatom le ide.

Így küzdünk 20 percet.

50 percnél kaptam pár korty langyos teát.

Mutti Holle megtalálta a nagydunyhát, ki is hajolt derékig az ablakon, tricepszezik keményen, szórja vastagon. Közben Szél úr is úgy dönt, elég volt a vacakolásból, vissza kettő, padlógáz.

Hol a viharban lehetnek azok a képeslapba illő havas futások???

A fák itt nem sóhajtoznak, hanem törzskörzést végeznek és nyögnek, a szél nem susog, hanem menetet vág a nyakamra, a hó pedig nem pillézik, hanem éles késként vágódik az arcomba.

Egy piros orrá alakult az búrám.

Úgy döntök, keresek egy szélvédett útvonalat és a városban, a fürdő körül folytatom, mert 110 perc az 110 perc.

A szélvédettség álom, Szél úr ismeri a surranópályákat és az áramlástani törvényeket, leszűkülő keresztmetszetnél, aljas sarkokon megkettőzött erővel támad.

A pulzus rendben, a tempó…nem részletezem.

Ez nem futás, cölöpverés. Elrugaszkodni alig lehet, a talajfogás bizonytalan, úgyhogy inkább amolyan merev lábas szökdelés, de jó ez így.

Egyszer valahol olvastam, vagy láttam, talán Rocky MCMLXXV, hogy dolgozz többet mint más, kezd akkor amikor még senki nem fut és fuss akkor és ott, ahol senki más.

Cél van, terv van, meg kell valósítani.

Tudtam, hogy nem vagyok egyedül ezzel, de jóleső nyugalom tölt el, amikor meglátok néhány Gázlángos fiút az ebesi bicikli úton.

Néhány percig együtt szentségelünk, aztán fordulok hazafelé.

Már csak 25 perc.

Szépen haladok, végre újra, a hátamban a szél!

Hazaértem.

Feladat teljesítve.

Tanulság: ha cél van, nem számít a körülmény.

Mindenkinek jó futást, élvezzétek a havat, de legyetek óvatosak!


HAON Év Sportolója szavazás blogbejegyzés

66 views
  • Grey Facebook Icon
Copyright © 2018 - Makainé Szabó Csilla  - All Rights Reserved.
Makai International Network